9. Fejezet - Red Morning Light

Sziasztok! Mivel csúszva komiztatok ezért nem tudtam hétfőn frisselni, de (!) kárpótlásul egy kicsit hosszabb fejit kaptok, mondjuk úgy, hogy ez az Én Mikulásom ajándéka nektek. :)



Verejtékben ázva ijedtem fel a rémálomből, ami egyszer, nem is olyan régen még valóság volt. Zihálásom szinte fülsüketítő volt a csendben.
Szívverésem egyenetlenül dörömbölt a fülemben. Váratlanul egy meleg kéz kezdte simogatni hátamat, teljesen elfelejtkeztem róla.
Most bánom, hogy nem fizettem a számlákat, kíváncsian fürkésztem a mellettem elterülő sötétséget.




- Semmi baj, már vége, – mondta kedvesen, még mindig a hátamat dörzsölve – annyira nyöszörögtél, és forgolódtál, hogy már muszáj lett volna felkeltselek.




Annyira mondtam volna neki valamit, mondjuk egyszerűen csak egy köszönömöt, de még ennyit sem tudtam kinyögni.
Még mindig rámtelepedett az a fullasztó érzés, mint annak idején. Ilyenkor mindig olyan gyengének és nyomorultnak éreztem magam, hogy még sírni sem tudtam saját tragédiámon.
Fáradtan a mellkasához dőltem, Ő pedig szorosabban magához húzott.
Nem volt emögött semmi hátsó szándék, egyikünk részéről sem, legalábbis szeretném azt hinni, hogy nem volt.




- Tudod, hogy barátok vagyunk, bármit elmondhatsz nekem.
- Nem vagyunk barátok… – leheltem.




Ennyi, csak ennyit tudtam neki mondani, azok után, hogy milyen kedves volt velem?!
Gratulálok Shona, ebből a helyzetből is kihoztad a maximumot!
Bárcsak elmondhatnám neki ki is vagyok, és mi is történt velem, jobban mondva velünk, de ezt nem tehetem.
Mivel Gerrynek nem mondhatok semmit, ezért inkább elmesélem neked. Nem voltam mindig ilyen nagyszájú, bajkeverő csaj, de a dolgok körülöttem nagyon hamar felpörögtek, nekem pedig ez volt az egyetlen lehetőségem.
Az életem nagyon ígéretesen kezdődött, szerető szülök, akik minden kislánykori hóbortomat támogatták kezdve a saját pónitől egészen a ”kuckómig” – felnőtt fejjel inkább hívnám garzonnak… - ami a medencénk mellett állt, mondjuk ki, pénzesek voltunk, és Én ki is használtam.
A dolgok a 14. szülinapom körül változtak meg, ugyanis a jólmenő ügyvéd apám hirtelen meghalt. Én és anyám ottmaradtunk a 2 éves öcsémmel, Matt-tel.
Persze, mint kiderült mi sem álltunk olyan jól… apám halála után pedig még azt a kicsit is elvesztettük. Így történhetett meg, hogy útszéli motelből motelbe költöztünk, ugyanis albérletre végképp nem futotta.
Én és anyu egy éjjel-nappali kajáldában vállaltunk állást, én délutános voltam a suli miatt, míg anyám este nyolctól egészen délután kettőig dolgozott. Két fizetésből is nehézkesen éltünk meg, de ettől függetlenül mondhatom, hogy boldogok voltunk.
2-3 évvel később újra kezdtünk rendbe jönni, anyu ingatlanosként kezdett dolgozni, így már nem kellett két műszakban dolgoznia, és lelakott motelekben élnünk.
Ráadásul anyu is talált magának valakit, nagyon rendes embernek tűnt, ne értsd félre, nem hívtunk apunak, vagy ilyesmi, anyám boldog és mosolygós volt, Mattievel is rendesen bánt és nekem ez bőven elég volt.
Akkor persze fogalmam sem volt arról, ami előttünk állt, és ami a mai napig kísért. Az emberek nem mindig olyanok, mint amilyennek mutatják magukat, sajnos ezt én tudom a legjobban…

Az étterem:

http://img689.imageshack.us/img689/3482/44706466.jpg

http://img842.imageshack.us/img842/3305/16554484.jpg

http://img823.imageshack.us/img823/5716/62425954.jpg

8.Fejezet - Hollow Men

Hölgyeim és Uraim (?), nagyon szépen kérlek titeket, hogy értékeljétek a ”munkámat” azzal, hogy kommenteltek, mert ha nem, akkor nem lesz rendszeres friss. Ez nem fenyegetés, zsarolás stb. , csak figyelmeztetés a Ti, az olvasói érdeketek miatt!




Gondoltam, hogy nem fogadott cölibátust…
Csak rá kell nézni a borostás pofájára, amint kinyitja a száját a nők többsége összepisili magát örömében, Ő persze vigyorral az arcán ”megsegíti” őket. Erre a gondolatra akaratlanul is elhúztam a számat, mielőtt még észrevehette volna ezt gyorsan elindultam, a mondjuk úgy, konyha felé, már ha azt a rozoga, alig működő hűtőt és a használhatatlan tűzhelyet a sarokban annak lehet nevezni.
Még csak az hiányozna, hogy olyan nevetséges képzetekbe ringassa magát, mint például, hogy féltékeny vagyok az összes nőre, akivel valaha dolga volt, és lesz.
Szóval elindultam a konyha felé, pontosabban az alig hűtő hűtőmhöz, hogy kivegyek két sört, majd visszaindultam hozzá.
Elég meglepő – ám mégis kielégítő – látványt nyújtott, ahogy félig elterülve heverészett a megvetetlen ágyamon.
Azt hiszem a mostanában bennem zajló kettőség most van a tetőfokán, egyszerre utáltam, hogy ott fekszik, és ugyancsak utáltam a tényt, hogy nem vagyok egy pedáns nő, mert ha az lennék, akkor most egy hófehér megágyazott ágyon feküdne, aminek láttán könnyű lenne kilogikázni mi történt…




Közelebb mentem hozzá, hogy a kezébe nyomhassam az üveget. Ahogy
Megálltam felette álmos szemekkel pillantott fel rám, majd egy bólintással kivette a sört a kezemből és lerakta azt a földre.
Miközben megkerültem az ágyat lepattintottam az üveg tetejét, az ágy másik oldalához érve elveszetten álltam a gyűrött takaróm felett.
Most akkor feküdjek mellé? Shona, te egy puha ribanc lettél!
Mikor volt ez neked probléma??
Gerry látva tétova ácsorgásomat mosolyogva megpaskolta a mellette elterülő oldalt. Egy sóhajjal beletörődve belehuppantam az ágyba.
A szemem sarkából próbáltam követni minden egyes apró rezdülését, de semmi, csak csöndben feküdt, és maga elé meredt.




- Ugye nem baj, ha csak csöndben ülünk? – kérdezte végül.
- Nem – feleltem tanácstalanul.


Mi van?!
Ez valami új, speckós csajozós módszer, ami a fordított pszichológián alapszik? Mindegy, mert nem fog sikerülni!
Bár be kell valljam, hogy jól esett csak úgy lenni egy pasi mellett és nem csinálni semmit, nem kellett a hülyeséget hallgatnom, és úgy tennem, mintha érdekelne amit össze-vissza karattyol.




A következő pillanatban egy lépcső alatti beugróban találtam magam, Mattet átölelve. Reszketett a félelemtől, próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, legszívesebben elmondtam volna neki, hogy nem lesz semmi baj, de tudtam, ha megszólalok azzal megölöm magunkat.
Mindketten összerezzentünk a felénk közeledő hangos csörtetéstől, elengedtem Mattiet és próbáltam a hátam mögé rejteni, ha megtalál miket így talán több esélye van a menekülésre.
Nem telt bele egy percbe sem, máris ott állt előttünk.
Az arcán lévő mély vonások a dühtől még jobban elmélyültek, a szemei körül fekvő árkok baljósan árnyékolták be amúgy sem barátságos tekintetét.
Pillanatok alatt megindította felém kezét, hogy aztán fájdalmasan hajamba csimpaszkodva kirángasson biztonságosnak tűnő kis odúnkból.
A fájdalomtól felsikkantottam, de az meg sem közelítette a mögöttem síró kisfiú kiabálását.
Nem lett volna szabad ezt látnia.
’Azt hitted nem tudom meg?! Tartozol 25 ezerrel!’ orditotta az arcomba, még mindig maga után vonszolva a hosszú folyósón egyenesen a bejárati ajtóhoz ’Ha nem adod meg holnap 4-ig megöllek titeket!’.
Gyakorlatilag kirángatott a házból, és rádobott a díszútra. Nem láttam semmit, és senkit, minden elsötétült, egy fekete lyukban görnyedtem, és csak Mattie folytonos szipogását hallottam.

7.Fejezet - Makes Me Wonder...

Sziasztok!Nagyon szépen köszönöm az eddigi kommenteket / véleményeket.
Most, hogy újra itt a hűvös ősz sokkal nagyobb szükségünk van Shona és Gerry románcára, igaz? Nos megteszek mindent, hogy feldobjon titeket az unalmas, szürke napokon!
Továbbra is várom a véleményeteket, jó olvasást!




**Gerard szemszöge**




Az öreg fapadló fájdalmasan felnyögött Gerard ránehezedő súlyától. Alaposan végignézett mindent az aprócska lakáson, a szakadt tapétájú faltól egészen a sárgás színű ablakokig.
Nem értette a dolgot, egy ilyen nő, mint ez a Shona hogyan lakhat egy ilyen lepusztult lakásban?
Az biztos, hogy a teste meglenne hozzá, hogy kitröjön innen…
Erre csak egy lehet a válasz: több van e mögött az egész mögött és benne, mint gondolnánk.




- Szép lakás – törtem meg a percekig tartó csendet.
- Ez nem igaz, de köszi – vetette oda közömbösen.



Karjait szorosan összefonta a melle előtt, hátát végig a koszos falnak vetette. Szúrós szemeivel követte minden egyes apró rezdülésemet.
Olyan volt, mint egy tehetetlen kisállat, aki éppen farkasszemet néz a legnagyobb ellenségével.




- Szóval író vagy, vagy ilyesmi?
- Nem – felelte értetlenül – miből gondoltad?
- Hát, úgy láttam rendesen teleírtad a noteszed, és megtördelted a gerincét is…
- Te beleolvastál?! – kérdezte idegesen, fogadni mernék, hogy még levegőt sem vett addig, amíg nem válaszoltam.
- Nem, dehogy… csak láttam, hogy a pultnál lapozgattad… és az egész könyv tiszta kék volt – eresztettem meg egy békítő mosolyt.




Az arca meg sem rezdült, ugyanolyan kimért volt, mint előtte. Teljesen elzárkózott minden közeledésemtől, pedig ezuttal nem volt semmi hátsószándékom, pusztán a kíváncsiság vezérelt.
Felhivattam magam a lakásába, hátha ott majd megnyílik, vagy a lakásából kiderül ki is Ő valójában. Nem tehetek róla, mindig is vonzottak a gyönyörű titokzatos nők, mind közül Ő a legjobban. Ráadásul tabu, ezért még inkább érdekel.
A lakása alapján van titkolnivalója, nincs egy fénykép sem, még a szokásos női csecsebecsék is hiányoznak, semmi gyertya, semmi haszontalanság, semmi, ami egy kicsit is otthonosabbá tenné ezt a lyukat.





- Miért is vagy itt és kérdezősködsz? – kérdezte hirtelen, hangjából kicsengett a ridegség.
- Gondoltam barátok lehetnénk, Tony mondta, hogy nemrég költöztél ide, és hogy sokat vagy egyedül…
- Barátok… chh persze – mondta, miközben vonásai gúnyos mosolyra húzódtak – nincs szükségem…
- Figyelj, - vágtam hirtelen a szavába – sokat utazom, és nekem is szükségem van valakire, akivel komolyan beszélhetek, nem mennénk egymás agyára… és azt hiszem neked nagyon nagy szükséged van rám – mosolyodtam el ismét.
- Rád?? Nekem?? – hökkent meg – Ugyan mi szükségem lenne rád?
- Kinek ne lenne? – vigyorodtam el még jobban.
- Ha valakinek szüksége lenne rád, az valószínűleg a kis barátnőid egyike lenne, nem pedig Én.
- Kis barátnőim? Szerinted nekem kis barátnőim vannak? - kuncogtam
- .Gondolom most is van valaki.
- Mindig van valaki…

Egy kis ajándék :)

http://www.aimini.net/view/?fid=KcNVHJVlDWHhHtRuVmvo

6.Fejezet - Crawl

Észre sem vettem, hogy ismét a kocsma előtti forgalmas utcában caplatok, annyira belemerültem a gondolataimba, hogy sikerült nekimennem valakinek…



Az ütközéstől megszédülve hátrébb bukdácsoltam, amint visszanyertem az egyensúlyomat már készültem is, hogy leteremtsem az előttem tornyosuló alakot. Mentségére szóljon, hogy a karom után kapott, de engem abban a helyzetben nem túlzottan érdekelt.
Puffogva leráztam magamról a még mindig szorító karját, majd felnéztem, egyenesen a szemébe.
Ő volt az, Gerry. Amint realizálódott bennem, hogy kivel nézek farkasszemet, azonnal elillant a dühöm. Noha úgy éreztem, lenne rá miért neheztelnem, de amikor abba a huncutul csillogó szempárba néztem elfelejtettem ki is vagyok, és hogy hasonló helyzetekben hogyan is viselkednék.




- Ne haragudj – mondta bocsánatkérő mosollyal az arcán.
- Semmi gond – mondtam és már indultam volna tovább, de sietve utánam szólt.
- Hozzád indultam.
- Mi? – torpantam meg meglepődve.
- Visszajöttem, és Tony mondta, hogy már elmentél. A pultnál megtaláltam a noteszedet… úgy tűnt fontos neked, ezért megkérdeztem Tonytól hol laksz, hogy elvihessem neked. – nyújtotta felém a bőr könyvecskét.
- Köszi – hebegtem, és szinte kitéptem azt az ujjai közül.




Mi van, ha valaki elolvasta? Megint veszélybe sodortam Mattiet, csak azért, mert nekem piálhatnékom volt. A gyomrom is görcsberándul, ha arra gondolok, mit tehetnének vele.
És ha egy belsős olvasta el, aki engem keres?
Nem, az nem lehet, akkor már rég nem itt álldogálnék. Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam, gyorsan elsüllyesztettem a könyvet a táskám mélyére, majd ismét elindultam hazafelé.




- Hé, jól vagy? – nyúlt a karom után Gerry aggódva.
- Igen – válaszoltam, és ismét elindultam.
- Hazakísérlek – jelentette ki, miközben átkarolta a derekamat.
- Egyedülis hazatalálok.
- Ugye nem hiszed, hogy ilyenkor csak úgy hagyni fogom, hogy egyedül kószálj?




Biztos, hogy van valami hátsószándéka. Az a valami pedig egyértelműen a szex.
De arra várhat, akármennyire is akarom, nem tehetem meg.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak a lépteim halk koppanását hallgattam. A cél a szemem előtt lebegett: hazajutni minél hamarabb, anélkül, hogy bármi történne kettőnk közt.




***



- Kössz, hogy feljöhettem – mondta Gerry, miközben alaposan vizslatni kezdte a lakásom minden egyes porcikáját.
- Szívesen – mondtam csöppet sem őszintén.



Mi a faszt gondoltam?! Hogy mondhattam igent??
Egyszerűen nem tudtam nemet mondani, rámnézett az ”ártatlan” kutyaszemeivel, és megkérdezte, nem e maradhatna nálam pár óráig… merthogy váltig állította, hogy nem akar visszamenni a házába, ahol ebben a momentumban is orgiáznak. Én meg hülye voltam, és hagytam, hogy feljöjjön és nyeregben érezhesse magát.

5.Fejezet - Down In A Cold Dirty Well

Csípőt ringatva lépdeltem felé. A lámpák tompa fényében kirajzolódtak markáns vonásai, amik egy széles mosolyban el is tűntek, ahogy magabiztosan felém közeledett.
Szemeit végig az enyémbe fúrta, egészen egy röpke pillanatig, amíg megengedte magának, hogy jobban szemügyre vegyen.
Tekintete elkalandozott a szokványos területeken, majd a kezemben pihenő, félig üres üvegen állapodott meg. A köztünk lévő távolság rohamosan csökkent, míg csak egy karnyújtásnyira nem állt meg tőlem.




- Nem volt szép dolog otthagyni a lakásodban, bár reméltem, hogy még találkozunk kiscicám – mondta kaján mosollyal az arcán.




Az előbbieket meg sem hallva húztam közelebb a tarkójánál fogva, hogy aztán mohón ajkai után kapjak.
Pedig nem ártott volna alaposabban elgondolkodnom azon az egyetlen, ámde igencsak magáért beszélő mondatán…
Valahogy fel sem fogtam a tényt,hogy már találkoztam ezzel a férfivel, és valószínűleg akkor sem picsipacsiztunk, ráadásul több mint valószínű, hogy előle menekültem el a saját lakásomból a minap. Sikerült kapásból nem egy, hanem három szabályomat is megszegnem, ami eddig sosem fordult elő, mostanában viszont vészesen halmozom őket.
Ezek persze akkor eszembe sem jutottak, sokkal izgalmasabb elfoglaltságot találtam magamnak…
Még mindig régi-új ismerősömön csüngtem, a különbség csak az volt, hogy egy kis beugró felé kezdtem el húzni. Elég nyilvánvaló volt, mit is akarok, és az is, hogy Ő teljes mértékben benne volt. Hú, csak nem komplementerek vagyunk?!
Hátamat a hideg márványburkolathoz nyomva csókolt tovább, eközben a kezei sem tétlenkedtek, ujjaival végig szaladt az arccsontomtól egészen a combomig. Csókjai követelődzőbbek, érintései egyre mohóbbak lettek.




A combomról gondolkodás nélkül a cipzáromhoz nyúlt, sietve kigombolta a farmersortomat, majd benyúlt a fehér csipkés bugyimba. Ujjaival lágyan cirógatott, majd hirtelen belém hatolt. Ajkait közben a kulcscsontomra tapasztotta, lassan harapdálva elindult a fülem irányába. Száját a fülemhez tapasztva megszólalt.




- Ha most is olyan jó lesz, mint múltkor – lihegte - , akkor átadlak egy haveromnak.




Ez volt az a momentum, amikor ráébredtem mit is készülök megtenni, ismét. Nemcsak, hogy egy újabb szabályt sértek meg – ami a legfontosabb számomra, hiszen csak ezzel tudok létezni - , de ráadásul hagytam, hogy egy idióta köcsög játékszerként bánjon velem. Teljes erőmből ellöktem magamtól, és próbáltam a lehető leggyorsabban összeszedni magam. Felhúztam a cipzáram és megigazítottam a felsőmet, miközben annak a féregnek a pocskondiázását hallgattam az üres megállóban.
Mit sem törődve vele, átléptem a földön fekvő ” férfin” és hátra se nézve felrohantam a lépcsőn.
Magamból kiábrándulva fontam össze karjaimat a mellkasom előtt. Hogy lehettem ilyen közel hozzá?
Hogy hagyhattam, hogy veszélybe kerüljön Mattie és a közös jövőnk?




Mély levegőt vettem, majd kiráztam a fejemből a kusza gondolatokat. A legfontosabb, hogy ne veszítsem el magam, most nem kerülhetek padlóra.
Mattienek szüksége van rám, egy erős Shonara!
Elhatározva magam, megadtam Mattienek akire szüksége volt, kihúztam magam, még a lépteimben is hallani véltem a bennem felpezsdülő önbizalmat. Az irányt céltudatosan a lakásom felé vettem, közben azon lamentáltam, hogy talán ideje lenne visszafognom magam… de talán a költözés reálisabb lenne…Ha jobban belegondolok, minden Tony és a kis barátjának a hibája, minden akkor kuszálódott össze, amikor belépett az életembe.
Azért, mert nem kaphatom meg, még nem fogok megőrülni, nem fog nekem bekavarni egy ilyen kis izé.
Észre sem vettem, hogy ismét a kocsma előtti forgalmas utcában caplatok, annyira belemerültem a gondolataimba, hogy sikerült nekimennem valakinek.

A régi-új ismerős:

http://i52.tinypic.com/v4a1cg.jpg

4.Fejezet - Catch You

Bocsi a késésért!Szerintem ez a rész nem lett az igazi,de ettől függetlenül jó olvasást!


- Tony ne akard nekem megmondani kivel kezdhetek! És különben is, ki ez?! – csattantam fel dühösen.
- Gerard Butler…
- Ki a fasz az a Gerard Butler??!
- Egy kedves barátom, akivel nem fogsz hancúrozni. – mondta, és már vitte is ki nekik a söreiket.



Fáradtan sóhajtottam egyet, majd visszatértem a pityókás vendégeinkhez. Nem tudtam nem odanézni, ötpercenként felé kellett kapnom a tekintetem.
Néztem, ahogy oda sem figyelve bólogatott a lányok duruzsolására, miközben az asztalt bámulva forgatott ujjai közt egy gyufásdobozt. Ugyanakkor nem egyszer összetalálkozott a tekintetünk. Ilyenkor minden egyes alkalommal különös bizsergés futott végig rajtam.
Nagyon akartam Őt, de akárhogy is szövögettem a tervemet egyszerűen, nem tudtam ezt megtenni Tonyval.
Hülye voltam, hagytam, hogy az egész család megszeretesse magát. Ráadásul ezt a várost is szeretem, és a meló is jó.
Nem olyan, mint: Glasgow, London, Nashville, Austin, San Antonio, Sydney, Canberra, La Paz, Denver, Detroit vagy a jóisten tudja, még hol laktam eddig.
Ezt most nem akarom elszúrni, nem akarok most újra költözni. Nincs más választásom, félre kell tennem a gyűjtőszenvedélyemet.
Minden egyes idegszálammal a már így is csillogó poharak törölgetésére koncentráltam, ezzel háttérbe szorítva csábítóm.





Éppen az egyik törzsvendégünk groteszk történetét hallgattam, amiben szerepelt egy kecske, juharszirup, és a barátnője melltartója… legyen elég annyi, hogy a lány érdekes helyzetben találta őket, – Mike váltig állította, hogy semmi nem történt… - de a nőt nem érdekelte, elhagyta, így most nálunk vigasztalódik. Elcseszett emberek, egy elcseszett városban… tökéletesen beleillek a képbe.
Egy ismerős hang férkőzött fejembe. Egy pillanatra összeszorítottam szemeimet, így összekaparva némi erőt az ellenálláshoz.



- Kérhetnék egy üveg ásványvizet? – kérdezte Gerry kedvesen mosolyogva.
- Chh.. ásványvizet!- mordult fel Mike egy üveg tequilat ölelgetve.
- Persze – hebegtem meglepődve.



Majd elindultam hátra, - a konyhába – hogy kihozzam neki az ásványvizet, de útban odafelé gondom volt rá, hogy kikapjam Mike kezéből az üvegét.
Addig legalább volt egy kis időm összeszedni magam, és persze elgondolkodni azon, hogy a barátja kocsmájában miért kér valaki ásványvizet?
Lehet, hogy józanul akar lefektetni, hogy Ő irányíthasson, hogy minél hamarabb leléphessen kamatyolás után?
Ha magamból indulok ki a válasz egy egyértelmű: igen.
De arról sajnos szó sem lehet. Visszatérve, rá sem hederítve odaadtam neki a palackot, és már fordultam is vissza a többi vendéghez. A tervemet, miszerint úgy teszek, mintha ott sem lenne röpke 2 perc alatt sikerült meghiúsítania.



- Nem dolgozol itt régóta, ugye?
- Talán valami baj van a kiszolgálással? – kérdeztem vissza mogorván.
- Nem, dehogyis… csöppet sem. – mondta mosolyogva, miközben feltűnően végigmért.



Emiatt még inkább kedvem lett volna eljátszogatni vele. Megmutatnám neki hol a helye. Mit képzel ez magáról?!
Úgy látszik még senki nem tette helyre, és Tonynak köszönhetően ez most sem fog bekövetkezni. Ettől eltekintve iránta érzett vágyam csak gyarapodott, amit rögtön elnyomtam magamban.
Nem törődve vele átmentem a pult másik részébe, lerogytam a bárszékre, és csak reménykedtem, hogy nem jön utánam. Vagy, hogy Én nem fogom leteperni.





Szerencsére nem sokkal később elment a bárból, meglepetésemre egyedül. Mielőtt még kilépett volna a nehéz ajtón még hátrafordult, és egyenesen a szemeimbe nézve egy őrjítő féloldalas mosolyt villantott felém, aztán eltűnt a hűvös hajnalban.
Kösz Gerry! Áhh, most muszáj leszek keresni valakit…
Amikor Tony nem figyelt találomra leemeltem egy üveget a pultról, és már csúsztattam is a táskámba, aztán nyugodtan elindultam a kocsmából. Kiérve egészen a sarokig rohantam, hogy ott a táskámból türelmetlenül kihúzhassam az üveget, majd a címkéjére sem nézve felbontottam, és már döntöttem is magamba.
Imbolyogva elindultam a kietlen utcán, egészen a legközelebbi metróig mentem, hogy ott a lépcsőn lebukdácsolva egy oszlopnak támaszkodva nyugodtan folytathassam a piálást.
Meredten bámultam magam elé, – közben Tonyt szidtam, amiért elvette Őt tőlem – amikor is halk cipőkopogásra tértem magamhoz. Egy fiatal, magas férfi volt. Barna haja és szemei voltak, kidolgozott testtel és sármos vonásokkal. Nem volt rossz…
Ellöktem magam az oszloptól, és már meg is indultam felé.
.

3.Fejezet - Rule Breaker

Nehézkesen feltápászkodtam az ágyról és elindultam a fürdő felé, hogy felfrissítsem magam munka előtt. Az izmaim fáradtan engedelmeskedtek nekem, útközben lekapkodtam magamról a ruháimat, és már be is csámborogtam a zuhany alá, hogy ott jéghideg vízzel ébresszem fel kábult testem minden egyes porcikáját.
Lemostam magamról a park poros és annak a kisfiúnak a mocskos nyomait. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, ami ma egy nagyon rövid farmersortból, egy enyhén dekoltált fehér topból és az elmaradhatatlan tornacsukámból állt. Táska vállra, kulcs a kézbe, és már indultam is az éjszakába.
Az utcákon haladva örömmel konstatáltam, hogy minden pasi az Én őrületesen formás lábaimat stíröli. Imádom a lábaimat mutogatni, de azt még jobban, ha mások megnézik. Megérte az a sok futás, nemcsak jó lábaim vannak, de olyan seggem, aminek egy férfi sem tud ellenállni. Elmosolyodtam magam, amint a formás domborulatom által megkaparintott prédáimra gondoltam.
Épp egy mondhatni helyes pár jött velem szemben az utcán, a lány alig észrevehetően végigmért, az arcán az undor és persze az irigység nyomai voltak leolvashatóak.
De a férfié egész más volt, az övéké mindig más, ugyanakkor ugyanolyan volt, mint a többié. Szenvtelenül legeltette rajtam a szemeit, szépen komótosan semmit el nem kapkodva vette górcső alá minden egyes porcikámat.
Utoljára hagyta a melleimet, végül – valószínűleg véletlenül – a szemeimbe nézett és megnyalta alsóajkát. A kis féreg a barátnője kezét markolgatva flörtöl velem, fejcsóválva felkacagtam az undorító lépésén. Azért, mert szívesen játszadozom a pasikkal, még nekem is vannak elveim, történetesen, hogy nem kezdek foglalt csókával.







Ezek sosem változnak meg. Még mindig hitetlenkedve fordultam be a sarkon, hogy utána pár lépéssel arrébb belökjem a kocsma nehéz ajtaját.
Meglepetten megtorpantam az őrült felfordulás előtt, ami a gyér lámpafényben fogadott odabent. Kíváncsian követtem figyelemmel a sürgő-forgó emberek hadát, akik betöltötték a White Crown picinyke falait. Elcsoszogtam a pultig, hogy ott szokásomhoz híven átmásszak a másik oldalára. A táskámat behajítottam az általam biztonságosnak vélt polcra, majd várakozóan a pultra könyököltem, és tovább néztem az embereket.
Össze-vissza tologatták az asztalokat, így kialakítva egy külön kis félreeső asztalocskát. Pár perc sem telt bele, mire Tony mellém csapódott.



- Szia, ma húzós esténk lesz bogárka – mondta, miközben egy rekesz sört tett le a lábamhoz.
- Szia Tony, mikor nem az?
- Hát, most még inkább az lesz!
- Minek köszönhetően?
- Bogárka nem érünk rá csacsogni! – mondta és már el is tűnt mellőlem.


Már jócskán az estében jártunk, a vendégek ugyanúgy szállingóztak, mint mindig. Nem értettem a dolgot, minden a megszokott volt, a szokásos törzsvendégek, a már csacsi részeg vendégek, akiknek a rendelésnél csak az ülés volt nehezebb, a kiskorúak, akik megpróbáltak besurranni a bárba és leinni magukat.
Értetlenkedő pillantást vetettem Tonyra, aki két sör csapolása közben mindentudóan bólogatott.
Egy vállrándítással elintéztem a dolgot, nem is tudtam volna tovább gondolkodni rajta, hiszen a vendégek nem tűrtek megállást, még a szokásos szünetemet sem tarthattam meg.
Fél11 felé hangos kattogásokat és őrült női sikongatásokat lehetett a kocsma előtt hallani. Egyszer csak kinyílt a bár ajtaja, de nem lehetett semmit látni a vakító fényvillogások közepette.
Szemeimmel Tonyt kerestem, aki már el is indult az ajtó felé. Két férfi és három nő lépett be, furcsának találtam, hogy mind a három a csaj csak az egyik fószert vette körül, míg a másik ott kullogott mögöttük.
Tony a külön elszeparált asztalhoz vezette őket, majd sietősen elindult a pulthoz, egyenesen a már igencsak türelmetlen vendégekhez. Pár perc múlva láttam, ahogy a kapós pasi megindul felém.
Egyenesen a szemembe nézett, miközben megeresztett egy pimasz féloldalas mosolyt. Különös bizsergés járta át testemet, a pillantásától éreztem, ahogy egy eddig nem tapasztalt melegség fészkeli belém magát. Soha nem éreztem hasonlót, elkaptam róla a tekintetem, mint egy szégyenlős kis fruska, és a kezemben lévő pohárral kezdtem foglalatoskodni-
Mi van velem? Biztos csak fáradt vagyok. Igen, biztos csak kimerültem a mai naptól, gyerünk Shona, szedd össze magad!



- Négy sört kérek Tony! – szólalt meg közvetlenül előttem egy rekedtes férfihang.




Ijedten felkaptam a fejem. A szemem azonnal elveszett szürke tekintetében. Megint az a már jól ismert érzés. Ugyanezt éreztem a parkban, mindig ezt érzem.
Kell nekem ez a pasi. Ma tuti megszerzem magamnak!
Elővettem a legkacérabb mosolyomat, mire Ő – mint általában minden áldozatom – visszamosolygott. Egy pillanatra megremegett a lábam attól a mosolytól, ennyire ,ég sosem akartam megszerezni senkit. Muszáj biztosra mennem, nem szoktam ilyet csinálni, de ezt most nem szabad elszúrnom!
Számára látszólag félénken lenéztem a pultra, majd ismét elmerültem szemeiben, közben enyhén beleharaptam alsóajkamba. Tekintete a számra siklott, majd látva a ”reakciómat” még szenvtelenebb vigyorra húzta száját. Nyert ügyem van!
Becserkészését Tony komoly hangja zavarta félbe.

- Máris kiviszem nektek Gerry.

Szóval Gerrynek hívják…
A férfi bólintott, majd visszaindult asztala felé. Kicsit csalódottan visszanézett rám, aztán folytatta útját hátra.

- Eszedbe ne jusson! – mondta Tony a fülembe suttogva.
- Mi?
- Jól hallottad Shona, Gerry a barátom, ne merj semmit csinálni vele. – mondta ellentmondást nem tűrően.
- De Én nem is akartam!
- Persze kisbogár! Éppen elégszer láttam már ezt a nézést, hogy tudjam.

Sajnos ezt nem tudom betartani Tony – gondoltam. Kellett neki megtiltania, eddig is piszkosul kellett,de ezután…
Gyorsan elkapom a mosdóban, és ennyi! Nem kell Tonynak tudnia róla, különben is, mi köze van hozzá?! És mi van, ha a barátja?!

- Shona! – hadonászott előttem Tony – Még egyszer elmondom, nem feküdhetsz le vele, mert ha megteszed, kirúglak! Tudod, hogy imádlak, de nem hagysz nekem mást.

Ajjaj…

2.Fejezet - That's not my name...

A nap félénken osont be a függöny kiszakadt cafatain keresztül. Reggel őrjítő fejfájással ébredtem. Jaj Jack, miért teszed mindig ezt velem?
Ezek a férfiak, mindig csak kiütik az emberlányát, maguk után semmi mást nem hagyva csak kínzó fejfájást és hányingert. Nem iszom soha többé!
Oké, nyílván rájöttél, hogy ezt úgyse fogom betartani…végtére is, az életemet pasik, és a pia alkotja.
Morogva kipattantam az ágyból, a fürdőbe menet ránéztem a barna, kisárgult foltokkal tarkított falon lógó órára. Délután két óra, ideje futni mennem.
Minden úgy zajlott, mint általában mindig, most is rendbe szedtem magam, átöltöztem a futóruhámba és megittam a szokásos bögre porlevesemet, egy aszpirin kíséretében.
Bezártam a puccos kis lakásom ajtaját, és már futottam is a közelben lévő kis parkocskába.
Kikanyarodtam a zsúfolt betonrengetegből, egyenesen az előttem elterülő zöldességbe. Éreztem, hogy minden izmom megfeszül, a levegő sebesen járta be tüdőm minden egyes zugát, a szívdobogásom a fülemben dübörgött.
A lábaim éppen hogy csak hozzáértek a poros úthoz, a mellettem elsüvítő szél szorosan körbeölelte testemet.
Amikor már a második körömet futottam megakadt a szemem egy eddig nem látott ”színfolton”. Újdonsült áldozatom közvetlenül előttem, sanyargatta izmos testét. Mindig is figyelmes nőnek tartottam magam, ezért sem hagyhattam, hogy tovább terhelje magát. Egy sokkal kellemesebb edzés reményében le is csaptam rá.





Úgy tűnt, tipikusan az a pasi, aki tudja mit, és hogyan csinál a szerszámával, ezt viszont meg is cáfolta azzal, hogy szinte nekem kellett magamat a fa és közé préselnem.
Bár tudhattam volna, hogy nem lesz egyszerű vele, egyfolytában csak beszélgetni akart, és amikor megbizonyosodott afelől, hogy nekem tényleg nem kell megjátszania magát, rögtön csókolózni akart. Kis hülye…
Inkább elfordítottam a fejem, ezzel szabad utat engedve a nyakamhoz. Tessék, maszatoly csak ott nyugodtan!
A park egyik eldugottabb zugában voltunk, ennek ellenére még mindig ott volt körülöttünk, azaz izgató tény, hogy bármikor rajtakaphatnak minket. A nyakam mentén egyre lejjebb kezdett csókolgatni, eközben Én enyhén szétterpesztettem lábaimat, hogy még közelebb férkőzhessen hozzám. Egyik lábamat a csípője köré fontam, majd mindkét tenyeremmel belemarkoltam formás hátsójába. Nagyon hamar rámkattant, jólesően a nyakamba morgott, éreztem, ahogy megkeményedett férfiassága nekem feszül.
Nem akartam megváratni, ezért azonnal rátértem a lényegre, a nadrágjához nyúltam, hogy ”kezembe vegyem az irányítást”…
Lehúztam a nadrágját, és lassú mozdulatokkal kényeztetni kezdtem, míg Ő a pólóm alá nyúlt, és a melleimmel kezdett foglalkozni. Amíg belőlem halk sóhajok, addig belőle egyre csak hevesebb, és hevesebb zihálások, nyögések törtek fel.
Nem bírtuk tovább, lehúzta az én nadrágomat is, mélyen a szemeimbe nézett, ajkaival az enyémek felé közelített. Már megint ez a hülyesége…
Még mindig vészes közelségben volt, miközben türelmetlenül sóhajtott egyet belém hatolt. Forró lehelete ajkaimat égette, már épphogy összeértek ajkaink, amkor is arcomat az övéhez nyomtam, és a fülébe nyögtem, ezzel elterelve figyelmét. Még erősebben a fához nyomott, ritmusosan mozgott bennem, míg mindketten beléptünk a gyönyör kapuin.
Ennyit tökölni egy gyors menetért... Mindegy, jólesett, és úgyse fogom többé látni Őt.
Zihálva váltunk szét, illetve toltam el magamtól, ugyanis ha nem teszem meg még mindig a fánál állnának, szorosan hozzámsimulva.
Rendbe szedtem magam, már éppen elindultam volna hazafelé, mikoris a karomnál fogva visszahúzott.
- Hé kiscicám! – húzott magához mosolyogva – Nem adtad meg a számod, sőt, még a nevedet sem tudom! – mondta, miközben végigsimított az arcomon.
- Connie vagyok – hazudtam neki visszamosolyogva – Jó, hogy szóltál, talán soha nem találkoztunk volna! – játszottam a megrökönyödtet.
- Hát igen… tessék – nyomta a kezembe mobilját – írd bele a számodat.
- Oké – mondtam és elvettem a telefont.




Integetve és bárgyú mosollyal az arcán váltunk szét. Szegénykém, milyen arcot fog vágni, amikor rájön, hogy az nem is az Én számom. Egy thai étterem telefonszámát adtam meg, tudni illik, hogy a telefonos srác – aki történetesen meleg – már nagyon jól ismer engem és a ”fiaimat”, és nagyon szeret velük játszadozni…
Vigyorogva hazaballagtam, elvégre megkaptam, amit akartam és még attól a szerencsétlentől is sikerült megszabadulnom. Pár perc szenvedés után sikerült kinyitnom a szorult ajtómat, majd a kulcsomat ledobva bemásztam az összetúrt ágyamba. Mivel még volt néhány órám melóig, és nincs tévém – mondjuk, ha belegondolok semmim, sincs – ezért a földön heverő fekete bőrkötéses füzetért nyúltam.
Abban volt a múltam, vagyis mondhatjuk úgyis, hogy Én magam, minden mocskos kis részem, és persze azok is, amiket féltettem kiadni, amik sokat jelentenek számomra.
Ahogy végig lapoztam a megsárgult oldalakon ismét elfogott az a nyomasztó érzés, ami ilyenkor mindig felbukkan. A könyv végén ott voltak azok a levelek, amiket Neki írtam, megnéztem a legutolsó dátumot. Lassan már egy hónapja nem írtam neki, így eldöntöttem, hogy ez a legmegfelelőbb időpont rá.






Drága Mattie,

Nagyon hiányzol! Tudom, hogy megígértem, hogy hamar elhozlak onnan, borzasztóan érzem magam, amiért még nem tettem meg. De ígérem, hogy amint megoldódnak a dolgok megyek érted!
Ugye mindent úgy csinálsz, ahogy megbeszéltük? Nem akarlak még én is nyúzni, de jól viselkedsz? Rendesen tanulsz?
Te is tudod, hogy ezek fontosak, egyikünk sem akarja, hogy olyan legyél mint Ő… Tudom, tudom, Te nem vagy olyan. Annyira hiányzol, és esküszöm, hogy mindent megteszek azért, hogy velem lehess.

Nagyon szeretlek kisszívem
S


Mire befejeztem az írást, egy kövér könnycsepp gördül le az arcomon, és egyenesen a levél sarkában végezte. Egy könnycsepp, csak ennyit szabad!
Gyorsan letöröltem a sós cseppek árulkodó útját, majd összehajtogattam a levelet és beraktam a többi el nem küldött levél közé.
Egy nagy sóhaj kíséretében rájuk csaptam a nehéz bőrkötést, ezzel újra lezárva mindenféle érzelmet, legfőképpen a múltamat.
Mint mindig most is a táskámba hajítottam, soha nem hagyom otthon. Belegondolni se merek, mi történne, ha nem vinném mindenhová magammal.
Valószínűleg az elmúlt néhány év teljesen értelmetlen és felesleges szenvedéssé válna. Az egy dolog lenne, hogy nekem fájnának a következményei, de olyan embereknek is ártanék, akik nem érdemlik meg, pláne az Én kis Mattie-m nem.

1. Fejezet - Revelry

A nap kellemesen melengette bőrömet, de nem ez volt, ami felébresztett. A fürdőből kiszűrődő víz csobogása volt a tettes. A bökkenő csak az, hogy egyedül élek az aprócska lepukkant lakásomban.
Valószínűleg túl jól sikerült az esti kis kiruccanásom…
Ráadásul ez azt is jelenti, hogy megszegtem az egyik szabályomat, puhulsz Shona, puhulsz!
Felemeltem a testem köré csavarodott vékony lepedőt. Igen, már megint huncutkodtam az éjjel, csak tudnám kivel. Akárhogy is próbáltam visszaemlékezni, nem jutottam előbbre.
De mindegy is volt nekem, nem szándékoztam találkozni azzal a szerencsétlen flótással. Semmi értelme nem lenne, csak néznénk egymást tök bambán, de minek? Nem akarok tőle semmit, én soha, senkitől nem akarok semmit…
Őszinte leszek, nekem nincsenek kapcsolataim, mármint nincsenek barátaim, a pasik is csak a szexre kellenek. Családom sincs, persze valaha volt, de néhány éve már nem tartom velük a kapcsolatot a múltban történtek miatt. Nekem már csak Tony van, Ő a főnököm, rá mindig számíthatok. Nem akartam magamhoz közelebb engedni, de Ő nem hagyta magát, kitartóan ostromolt, így hát engedtem neki, de csak annyit látattam magamból, amennyi szükséges és nem sodrom Tony-t bajba.




Gyorsan kipattantam az ágyamból és sietve felkapkodtam az este szétdobált ruháimat. Kapkodva magamra ráncigáltam a fehérneműm és a szűk fekete ruhámat, majd botladozva felkaptam a magas sarkúmat, kulcsomat és a táskámat, aztán kirohantam a rozoga ajtómon.
Leszaladtam a lépcsőház koszos lépcsőin, de mielőtt kiléptem volna a szikrázó napsütötte utcára belebújtam a cipőmbe.
Egyenesen a kedvenc báromba indultam, ami két utcával feljebb volt a lakásomtól. Az utcákon a korai órák miatt csak kevesen tébláboltak, de ettől függetlenül ugyanúgy megnéztek, pedig itt Los Angelesben elég fura fazonokba botolhatsz…
A Brass Monkeys ajtaja nyikorogva tárult fel előttem, ahogy belöktem. A füstös kis kocsmában csak néhány részeg alak ücsörgött, a pult mögött álló lány látványosan végignézett rajtam. Új volt, nem csodálom, nem mindenki bírja ezt az életstílust, nem mellesleg a vendégek sem tisztelettudó, cuki kisfiúk.
Láttam a szemeiben, mit is gondol rólam, hogy egy átlagon felüli kurva vagyok, aki éppen most fejezte be a műszakját. Imádtam ezt a nézést, csak úgy legyezgették vele az egomat. Egyenesen a bárpult mellett elkanyarodó mosdóba mentem, a koszos tükörben alaposan megnéztem magam. Kócos hajam és elkenődött szemfestékemből egyértelműen kiolvasható volt, mivel töltöttem az éjszakát.
Beletúrtam a hajamba, majd egy ördögi mosolyt villantottam tükörképemnek, aki habozás nélkül viszonozta azt. Kilépve a mosdóból rögvest a bárpult egyik székében találtam magam, újdonsült ”barátnémtól” kértem egy pohár vodkát, persze szigorúan jég nélkül.
Miután gyorsan lehúztam azt visszaindultam a lakásomba. Reménykedtem, hogy vette a célzást, és nem találom majd magam szembe vele.
Talán még nem mondtam, de elég szigorú szabályok szerint élek.


1. Egy férfivel csak egyszer fekszem le.
2. Nem randizom.
3. Nem alszom együtt velük kamatyolás után.
4. Miután megkaptam tőlük, amit akartam igyekszem elkerülni őket.
5. Nem engedek közel magamhoz senkit.
6. Nem beszélek a családomról és a múltamról senkinek.
7. Nem élek sokáig egy helyen.
8. Nem feltünősködöm, láthatatlan maradok.
9. Mindig, mindent csak bérelek.
10. Bármit csinálok, mindig magabiztosan teszem azt!
11. Ha valaki feltűnik a múltamból, azonnal költözöm!
12. Semmi nyakharapdálás, kiszívás
13. Semmi szeretkezés.
14. Nem érzem magam rosszul, ha megbántom mások érzéseit.
15. Soha, senki nem vezetheti a kocsimat.
16. Nem beszélek az érzéseimről.
17. Nincs mobil!
18. Mindig meghozom a döntéseimet és ragaszkodom hozzájuk.
19. Nem fényképezkedem.
20. .Nem festem be a hajam.



A lépcsőkön felsiettem, az ajtómhoz érve óvatosan rátapasztottam a fülemet, ismeretlen ismerősöm után hallgatózva.
Halk matatást hallottam, csodás! Már megint egy idióta kapcsolatbuzi. Inkább örülnének, hogy nem kell magyarázkodniuk, hazudozniuk. Keféltek egyet egy dögös csajjal és ennyi, miért kell ezek után pattogniuk? Ki érti a férfiakat?
Ha egy nő többet akar tőlük elmenekülnek, de ha pusztán csak a szex miatt vagyunk velük rögtön feleségül vennének.
Mivel az a tökfej is közéjük tartozott ezért felballagtam a felettem lévő emeletre, és lerogytam az egyik lépcsőfokra. Pár perc múlva az ajtóm csapódására kaptam fel a fejem, megvártam, amíg a kapu becsapódik, csak azután merészkedtem vissza a lakásomba.




Alaposan szétnéztem, volt már, hogy egy mániákus lenyúlt tőlem ”szerelmünk zálogaként” egy-két dolgot…
Szerencsére ez a normálisabb fajtából volt, minden pont úgy volt, ahogy hagytam, kivétel az a kis fecnit, amit a hűtőmön hagyott. Szegénykém, mit hisz, hogy felhívom?
Vajon mire gondolhatott, miért léptem le?
Egy fáradt, lesajnáló nevetést hallattam, ledobáltam a cuccaimat és a zuhanyzómba vettem az irányt, hogy lemoshassam magamról az éjszaka nyomait.
Amikor rendbe szedtem magam a tenyérnyi konyhámba léptem, szó szerint léptem. Akkora volt az egész lakás, hogy öt lépéssel átszelhettem. Igazi luxuskéró, nemde?
Sajnos jobbra nem futja, bár ha összespórolnám azt a pénzt, amit a bárban kapok, akkor sem vennék jobbat. Ez így pont jó, elveszek a tömegben, az instabil ajtóm ellenére biztonságban érzem itt magam.
Rövid kis eszmefuttatásom után elkészítettem magamnak a szokásos porlevesemet, majd nyugovóra tértem, hogy pár óra múlva kipihenve dolgozni menjek.


Már megint azt álmodtam. Szaladtam felé, de mindig elestem.
Értem kiabált, de nem tudtam odamenni, olyan volt, mintha a padló magába szívna. Küzdöttem, kapálództam, de nem történt semmi. Végig néztem, ahogy az a rohadék megüti újra és újra, próbáltam ordibálni, hogy ne bántsa Őt, de nem jött ki hang a torkomból.
Élettelen testként hevertem ott, ámbár a szemeimből patakokban folytak a könnyek, ezzel elhomályosítva magam előtt mindent, legfőképpen Őt.
Zihálva, csurom vizesen ébredtem fel. Mikor lesz ezeknek vége?
Mély levegőt véve megtöröltem arcomat, majd órámra pillantva elkezdtem készülődni.
Egy újabb csodálatos műszak a bárban!




Felvettem kedvenc fekete farmeremet és egy fehér atlétát, felkaptam a fölről a táskámat és a kulcsaimat. Még az ajtóban felrángattam tornacsukámat, majd elindultam a már igencsak sötétedő éjszakába.
Talán még nem mondtam, de a bárt White Crown-nak hívják, a Delgado család tulajdona már töb generáció óta. Én vagyok az egyetlen kívülálló. Tony a vezető, nem mellesleg a csaposunk, Amy – Tony felesége – a szakács, már nem mintha egy kocsmában nagyon ennének az emberek…
És persze ott van még Aubrie, Tony és Amy lánya, igaz nem sokat van bent, most vették fel a UCLA-re, mindenki borzasztóan büszke rá. Davidről sem lehet elfelejtkezni, Ő a Delgado család fekete báránya, jelenleg sitten ül, kis taknyos, de kocsikat lopott, amit szép summáért el is passzolt, a gond csak ott volt, hogy egik ilyen piti kis ügynél egy olyan kocsit loptak ami tele volt anyaggal, óh, a csomagtartóba tuszkolt hulláról már majdnem elfelejtkeztem…
Ezek az átkozott kis részletek!
Szerencséje volt a srácnak, mivel kiskorú még, és bizonyítottam csak a kocsit lopta el ezért csak másfél évet kell leülnie.


A bárban még nem voltak sokan, még csak hét óra volt. Általában csak olyan fél kilenc körül indul be itt az élet.
Mint mindig, most sem győztem a vendégekhez kirohangálni, ha éppen nem azzal voltam elfoglalva, akkor az enyhén illuminált állapotban lévő férgeket ráztam le magamról. Mindig fogdostak, már hozzá szoktam, Ők jól érezték magukat Én pedig nem csak, hogy szép kis jattokat kaptam, de dőzsöltem az ingyen piákban és a mondanom sem kell mennyire komoly házassági ajánlatokban.
A műszakom hamar elszaladt, azon kaptam magam, hogy Tony éppen a részemet nyomja a kezembe, majd homlokon csókolva hazatessékel.
Fáradtan haza ballagtam, az ajtómmal ugyan ismét meggyült a bjom, folyton beszorul az a vacak.
Ledobáltam mindenem, majd egy szál fehérneműben a konyhámban termettem és kikaptam a hűtőmből egy üveg Jack Daniels-t. Kedvesen rámosolyogtam régi hűséges barátomra, majd újdonsült társaságommal az ágyamhoz mentem.
A puha ámbár kicsit dohos paplanom alól kezdtem szürcsölgetni az éltető nedűt, amíg az fejbe nem kólintott, és mély remélhetőleg békés álomba nem taszított.


Ha nem mondtam volna még, Shona vagyok. Shona Gordon, ez pedig az Én történetem.