3.Fejezet - Rule Breaker

Nehézkesen feltápászkodtam az ágyról és elindultam a fürdő felé, hogy felfrissítsem magam munka előtt. Az izmaim fáradtan engedelmeskedtek nekem, útközben lekapkodtam magamról a ruháimat, és már be is csámborogtam a zuhany alá, hogy ott jéghideg vízzel ébresszem fel kábult testem minden egyes porcikáját.
Lemostam magamról a park poros és annak a kisfiúnak a mocskos nyomait. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, ami ma egy nagyon rövid farmersortból, egy enyhén dekoltált fehér topból és az elmaradhatatlan tornacsukámból állt. Táska vállra, kulcs a kézbe, és már indultam is az éjszakába.
Az utcákon haladva örömmel konstatáltam, hogy minden pasi az Én őrületesen formás lábaimat stíröli. Imádom a lábaimat mutogatni, de azt még jobban, ha mások megnézik. Megérte az a sok futás, nemcsak jó lábaim vannak, de olyan seggem, aminek egy férfi sem tud ellenállni. Elmosolyodtam magam, amint a formás domborulatom által megkaparintott prédáimra gondoltam.
Épp egy mondhatni helyes pár jött velem szemben az utcán, a lány alig észrevehetően végigmért, az arcán az undor és persze az irigység nyomai voltak leolvashatóak.
De a férfié egész más volt, az övéké mindig más, ugyanakkor ugyanolyan volt, mint a többié. Szenvtelenül legeltette rajtam a szemeit, szépen komótosan semmit el nem kapkodva vette górcső alá minden egyes porcikámat.
Utoljára hagyta a melleimet, végül – valószínűleg véletlenül – a szemeimbe nézett és megnyalta alsóajkát. A kis féreg a barátnője kezét markolgatva flörtöl velem, fejcsóválva felkacagtam az undorító lépésén. Azért, mert szívesen játszadozom a pasikkal, még nekem is vannak elveim, történetesen, hogy nem kezdek foglalt csókával.







Ezek sosem változnak meg. Még mindig hitetlenkedve fordultam be a sarkon, hogy utána pár lépéssel arrébb belökjem a kocsma nehéz ajtaját.
Meglepetten megtorpantam az őrült felfordulás előtt, ami a gyér lámpafényben fogadott odabent. Kíváncsian követtem figyelemmel a sürgő-forgó emberek hadát, akik betöltötték a White Crown picinyke falait. Elcsoszogtam a pultig, hogy ott szokásomhoz híven átmásszak a másik oldalára. A táskámat behajítottam az általam biztonságosnak vélt polcra, majd várakozóan a pultra könyököltem, és tovább néztem az embereket.
Össze-vissza tologatták az asztalokat, így kialakítva egy külön kis félreeső asztalocskát. Pár perc sem telt bele, mire Tony mellém csapódott.



- Szia, ma húzós esténk lesz bogárka – mondta, miközben egy rekesz sört tett le a lábamhoz.
- Szia Tony, mikor nem az?
- Hát, most még inkább az lesz!
- Minek köszönhetően?
- Bogárka nem érünk rá csacsogni! – mondta és már el is tűnt mellőlem.


Már jócskán az estében jártunk, a vendégek ugyanúgy szállingóztak, mint mindig. Nem értettem a dolgot, minden a megszokott volt, a szokásos törzsvendégek, a már csacsi részeg vendégek, akiknek a rendelésnél csak az ülés volt nehezebb, a kiskorúak, akik megpróbáltak besurranni a bárba és leinni magukat.
Értetlenkedő pillantást vetettem Tonyra, aki két sör csapolása közben mindentudóan bólogatott.
Egy vállrándítással elintéztem a dolgot, nem is tudtam volna tovább gondolkodni rajta, hiszen a vendégek nem tűrtek megállást, még a szokásos szünetemet sem tarthattam meg.
Fél11 felé hangos kattogásokat és őrült női sikongatásokat lehetett a kocsma előtt hallani. Egyszer csak kinyílt a bár ajtaja, de nem lehetett semmit látni a vakító fényvillogások közepette.
Szemeimmel Tonyt kerestem, aki már el is indult az ajtó felé. Két férfi és három nő lépett be, furcsának találtam, hogy mind a három a csaj csak az egyik fószert vette körül, míg a másik ott kullogott mögöttük.
Tony a külön elszeparált asztalhoz vezette őket, majd sietősen elindult a pulthoz, egyenesen a már igencsak türelmetlen vendégekhez. Pár perc múlva láttam, ahogy a kapós pasi megindul felém.
Egyenesen a szemembe nézett, miközben megeresztett egy pimasz féloldalas mosolyt. Különös bizsergés járta át testemet, a pillantásától éreztem, ahogy egy eddig nem tapasztalt melegség fészkeli belém magát. Soha nem éreztem hasonlót, elkaptam róla a tekintetem, mint egy szégyenlős kis fruska, és a kezemben lévő pohárral kezdtem foglalatoskodni-
Mi van velem? Biztos csak fáradt vagyok. Igen, biztos csak kimerültem a mai naptól, gyerünk Shona, szedd össze magad!



- Négy sört kérek Tony! – szólalt meg közvetlenül előttem egy rekedtes férfihang.




Ijedten felkaptam a fejem. A szemem azonnal elveszett szürke tekintetében. Megint az a már jól ismert érzés. Ugyanezt éreztem a parkban, mindig ezt érzem.
Kell nekem ez a pasi. Ma tuti megszerzem magamnak!
Elővettem a legkacérabb mosolyomat, mire Ő – mint általában minden áldozatom – visszamosolygott. Egy pillanatra megremegett a lábam attól a mosolytól, ennyire ,ég sosem akartam megszerezni senkit. Muszáj biztosra mennem, nem szoktam ilyet csinálni, de ezt most nem szabad elszúrnom!
Számára látszólag félénken lenéztem a pultra, majd ismét elmerültem szemeiben, közben enyhén beleharaptam alsóajkamba. Tekintete a számra siklott, majd látva a ”reakciómat” még szenvtelenebb vigyorra húzta száját. Nyert ügyem van!
Becserkészését Tony komoly hangja zavarta félbe.

- Máris kiviszem nektek Gerry.

Szóval Gerrynek hívják…
A férfi bólintott, majd visszaindult asztala felé. Kicsit csalódottan visszanézett rám, aztán folytatta útját hátra.

- Eszedbe ne jusson! – mondta Tony a fülembe suttogva.
- Mi?
- Jól hallottad Shona, Gerry a barátom, ne merj semmit csinálni vele. – mondta ellentmondást nem tűrően.
- De Én nem is akartam!
- Persze kisbogár! Éppen elégszer láttam már ezt a nézést, hogy tudjam.

Sajnos ezt nem tudom betartani Tony – gondoltam. Kellett neki megtiltania, eddig is piszkosul kellett,de ezután…
Gyorsan elkapom a mosdóban, és ennyi! Nem kell Tonynak tudnia róla, különben is, mi köze van hozzá?! És mi van, ha a barátja?!

- Shona! – hadonászott előttem Tony – Még egyszer elmondom, nem feküdhetsz le vele, mert ha megteszed, kirúglak! Tudod, hogy imádlak, de nem hagysz nekem mást.

Ajjaj…