4.Fejezet - Catch You

Bocsi a késésért!Szerintem ez a rész nem lett az igazi,de ettől függetlenül jó olvasást!


- Tony ne akard nekem megmondani kivel kezdhetek! És különben is, ki ez?! – csattantam fel dühösen.
- Gerard Butler…
- Ki a fasz az a Gerard Butler??!
- Egy kedves barátom, akivel nem fogsz hancúrozni. – mondta, és már vitte is ki nekik a söreiket.



Fáradtan sóhajtottam egyet, majd visszatértem a pityókás vendégeinkhez. Nem tudtam nem odanézni, ötpercenként felé kellett kapnom a tekintetem.
Néztem, ahogy oda sem figyelve bólogatott a lányok duruzsolására, miközben az asztalt bámulva forgatott ujjai közt egy gyufásdobozt. Ugyanakkor nem egyszer összetalálkozott a tekintetünk. Ilyenkor minden egyes alkalommal különös bizsergés futott végig rajtam.
Nagyon akartam Őt, de akárhogy is szövögettem a tervemet egyszerűen, nem tudtam ezt megtenni Tonyval.
Hülye voltam, hagytam, hogy az egész család megszeretesse magát. Ráadásul ezt a várost is szeretem, és a meló is jó.
Nem olyan, mint: Glasgow, London, Nashville, Austin, San Antonio, Sydney, Canberra, La Paz, Denver, Detroit vagy a jóisten tudja, még hol laktam eddig.
Ezt most nem akarom elszúrni, nem akarok most újra költözni. Nincs más választásom, félre kell tennem a gyűjtőszenvedélyemet.
Minden egyes idegszálammal a már így is csillogó poharak törölgetésére koncentráltam, ezzel háttérbe szorítva csábítóm.





Éppen az egyik törzsvendégünk groteszk történetét hallgattam, amiben szerepelt egy kecske, juharszirup, és a barátnője melltartója… legyen elég annyi, hogy a lány érdekes helyzetben találta őket, – Mike váltig állította, hogy semmi nem történt… - de a nőt nem érdekelte, elhagyta, így most nálunk vigasztalódik. Elcseszett emberek, egy elcseszett városban… tökéletesen beleillek a képbe.
Egy ismerős hang férkőzött fejembe. Egy pillanatra összeszorítottam szemeimet, így összekaparva némi erőt az ellenálláshoz.



- Kérhetnék egy üveg ásványvizet? – kérdezte Gerry kedvesen mosolyogva.
- Chh.. ásványvizet!- mordult fel Mike egy üveg tequilat ölelgetve.
- Persze – hebegtem meglepődve.



Majd elindultam hátra, - a konyhába – hogy kihozzam neki az ásványvizet, de útban odafelé gondom volt rá, hogy kikapjam Mike kezéből az üvegét.
Addig legalább volt egy kis időm összeszedni magam, és persze elgondolkodni azon, hogy a barátja kocsmájában miért kér valaki ásványvizet?
Lehet, hogy józanul akar lefektetni, hogy Ő irányíthasson, hogy minél hamarabb leléphessen kamatyolás után?
Ha magamból indulok ki a válasz egy egyértelmű: igen.
De arról sajnos szó sem lehet. Visszatérve, rá sem hederítve odaadtam neki a palackot, és már fordultam is vissza a többi vendéghez. A tervemet, miszerint úgy teszek, mintha ott sem lenne röpke 2 perc alatt sikerült meghiúsítania.



- Nem dolgozol itt régóta, ugye?
- Talán valami baj van a kiszolgálással? – kérdeztem vissza mogorván.
- Nem, dehogyis… csöppet sem. – mondta mosolyogva, miközben feltűnően végigmért.



Emiatt még inkább kedvem lett volna eljátszogatni vele. Megmutatnám neki hol a helye. Mit képzel ez magáról?!
Úgy látszik még senki nem tette helyre, és Tonynak köszönhetően ez most sem fog bekövetkezni. Ettől eltekintve iránta érzett vágyam csak gyarapodott, amit rögtön elnyomtam magamban.
Nem törődve vele átmentem a pult másik részébe, lerogytam a bárszékre, és csak reménykedtem, hogy nem jön utánam. Vagy, hogy Én nem fogom leteperni.





Szerencsére nem sokkal később elment a bárból, meglepetésemre egyedül. Mielőtt még kilépett volna a nehéz ajtón még hátrafordult, és egyenesen a szemeimbe nézve egy őrjítő féloldalas mosolyt villantott felém, aztán eltűnt a hűvös hajnalban.
Kösz Gerry! Áhh, most muszáj leszek keresni valakit…
Amikor Tony nem figyelt találomra leemeltem egy üveget a pultról, és már csúsztattam is a táskámba, aztán nyugodtan elindultam a kocsmából. Kiérve egészen a sarokig rohantam, hogy ott a táskámból türelmetlenül kihúzhassam az üveget, majd a címkéjére sem nézve felbontottam, és már döntöttem is magamba.
Imbolyogva elindultam a kietlen utcán, egészen a legközelebbi metróig mentem, hogy ott a lépcsőn lebukdácsolva egy oszlopnak támaszkodva nyugodtan folytathassam a piálást.
Meredten bámultam magam elé, – közben Tonyt szidtam, amiért elvette Őt tőlem – amikor is halk cipőkopogásra tértem magamhoz. Egy fiatal, magas férfi volt. Barna haja és szemei voltak, kidolgozott testtel és sármos vonásokkal. Nem volt rossz…
Ellöktem magam az oszloptól, és már meg is indultam felé.
.