Sziasztok!Nagyon szépen köszönöm az eddigi kommenteket / véleményeket.
Most, hogy újra itt a hűvös ősz sokkal nagyobb szükségünk van Shona és Gerry románcára, igaz? Nos megteszek mindent, hogy feldobjon titeket az unalmas, szürke napokon!
Továbbra is várom a véleményeteket, jó olvasást!
**Gerard szemszöge**
Az öreg fapadló fájdalmasan felnyögött Gerard ránehezedő súlyától. Alaposan végignézett mindent az aprócska lakáson, a szakadt tapétájú faltól egészen a sárgás színű ablakokig.
Nem értette a dolgot, egy ilyen nő, mint ez a Shona hogyan lakhat egy ilyen lepusztult lakásban?
Az biztos, hogy a teste meglenne hozzá, hogy kitröjön innen…
Erre csak egy lehet a válasz: több van e mögött az egész mögött és benne, mint gondolnánk.
- Szép lakás – törtem meg a percekig tartó csendet.
- Ez nem igaz, de köszi – vetette oda közömbösen.
Karjait szorosan összefonta a melle előtt, hátát végig a koszos falnak vetette. Szúrós szemeivel követte minden egyes apró rezdülésemet.
Olyan volt, mint egy tehetetlen kisállat, aki éppen farkasszemet néz a legnagyobb ellenségével.
- Szóval író vagy, vagy ilyesmi?
- Nem – felelte értetlenül – miből gondoltad?
- Hát, úgy láttam rendesen teleírtad a noteszed, és megtördelted a gerincét is…
- Te beleolvastál?! – kérdezte idegesen, fogadni mernék, hogy még levegőt sem vett addig, amíg nem válaszoltam.
- Nem, dehogy… csak láttam, hogy a pultnál lapozgattad… és az egész könyv tiszta kék volt – eresztettem meg egy békítő mosolyt.
Az arca meg sem rezdült, ugyanolyan kimért volt, mint előtte. Teljesen elzárkózott minden közeledésemtől, pedig ezuttal nem volt semmi hátsószándékom, pusztán a kíváncsiság vezérelt.
Felhivattam magam a lakásába, hátha ott majd megnyílik, vagy a lakásából kiderül ki is Ő valójában. Nem tehetek róla, mindig is vonzottak a gyönyörű titokzatos nők, mind közül Ő a legjobban. Ráadásul tabu, ezért még inkább érdekel.
A lakása alapján van titkolnivalója, nincs egy fénykép sem, még a szokásos női csecsebecsék is hiányoznak, semmi gyertya, semmi haszontalanság, semmi, ami egy kicsit is otthonosabbá tenné ezt a lyukat.
- Miért is vagy itt és kérdezősködsz? – kérdezte hirtelen, hangjából kicsengett a ridegség.
- Gondoltam barátok lehetnénk, Tony mondta, hogy nemrég költöztél ide, és hogy sokat vagy egyedül…
- Barátok… chh persze – mondta, miközben vonásai gúnyos mosolyra húzódtak – nincs szükségem…
- Figyelj, - vágtam hirtelen a szavába – sokat utazom, és nekem is szükségem van valakire, akivel komolyan beszélhetek, nem mennénk egymás agyára… és azt hiszem neked nagyon nagy szükséged van rám – mosolyodtam el ismét.
- Rád?? Nekem?? – hökkent meg – Ugyan mi szükségem lenne rád?
- Kinek ne lenne? – vigyorodtam el még jobban.
- Ha valakinek szüksége lenne rád, az valószínűleg a kis barátnőid egyike lenne, nem pedig Én.
- Kis barátnőim? Szerinted nekem kis barátnőim vannak? - kuncogtam
- .Gondolom most is van valaki.
- Mindig van valaki…
Most, hogy újra itt a hűvös ősz sokkal nagyobb szükségünk van Shona és Gerry románcára, igaz? Nos megteszek mindent, hogy feldobjon titeket az unalmas, szürke napokon!
Továbbra is várom a véleményeteket, jó olvasást!
**Gerard szemszöge**
Az öreg fapadló fájdalmasan felnyögött Gerard ránehezedő súlyától. Alaposan végignézett mindent az aprócska lakáson, a szakadt tapétájú faltól egészen a sárgás színű ablakokig.
Nem értette a dolgot, egy ilyen nő, mint ez a Shona hogyan lakhat egy ilyen lepusztult lakásban?
Az biztos, hogy a teste meglenne hozzá, hogy kitröjön innen…
Erre csak egy lehet a válasz: több van e mögött az egész mögött és benne, mint gondolnánk.
- Szép lakás – törtem meg a percekig tartó csendet.
- Ez nem igaz, de köszi – vetette oda közömbösen.
Karjait szorosan összefonta a melle előtt, hátát végig a koszos falnak vetette. Szúrós szemeivel követte minden egyes apró rezdülésemet.
Olyan volt, mint egy tehetetlen kisállat, aki éppen farkasszemet néz a legnagyobb ellenségével.
- Szóval író vagy, vagy ilyesmi?
- Nem – felelte értetlenül – miből gondoltad?
- Hát, úgy láttam rendesen teleírtad a noteszed, és megtördelted a gerincét is…
- Te beleolvastál?! – kérdezte idegesen, fogadni mernék, hogy még levegőt sem vett addig, amíg nem válaszoltam.
- Nem, dehogy… csak láttam, hogy a pultnál lapozgattad… és az egész könyv tiszta kék volt – eresztettem meg egy békítő mosolyt.
Az arca meg sem rezdült, ugyanolyan kimért volt, mint előtte. Teljesen elzárkózott minden közeledésemtől, pedig ezuttal nem volt semmi hátsószándékom, pusztán a kíváncsiság vezérelt.
Felhivattam magam a lakásába, hátha ott majd megnyílik, vagy a lakásából kiderül ki is Ő valójában. Nem tehetek róla, mindig is vonzottak a gyönyörű titokzatos nők, mind közül Ő a legjobban. Ráadásul tabu, ezért még inkább érdekel.
A lakása alapján van titkolnivalója, nincs egy fénykép sem, még a szokásos női csecsebecsék is hiányoznak, semmi gyertya, semmi haszontalanság, semmi, ami egy kicsit is otthonosabbá tenné ezt a lyukat.
- Miért is vagy itt és kérdezősködsz? – kérdezte hirtelen, hangjából kicsengett a ridegség.
- Gondoltam barátok lehetnénk, Tony mondta, hogy nemrég költöztél ide, és hogy sokat vagy egyedül…
- Barátok… chh persze – mondta, miközben vonásai gúnyos mosolyra húzódtak – nincs szükségem…
- Figyelj, - vágtam hirtelen a szavába – sokat utazom, és nekem is szükségem van valakire, akivel komolyan beszélhetek, nem mennénk egymás agyára… és azt hiszem neked nagyon nagy szükséged van rám – mosolyodtam el ismét.
- Rád?? Nekem?? – hökkent meg – Ugyan mi szükségem lenne rád?
- Kinek ne lenne? – vigyorodtam el még jobban.
- Ha valakinek szüksége lenne rád, az valószínűleg a kis barátnőid egyike lenne, nem pedig Én.
- Kis barátnőim? Szerinted nekem kis barátnőim vannak? - kuncogtam
- .Gondolom most is van valaki.
- Mindig van valaki…
Egy kis ajándék :)
Fasza lett, tetszik ez a Gerry szemszögesdi! :) Kíváncsi vagyok, hogy a cukker fejével fel tudja-e majd olvasztani a jégkirálynőt!
VálaszTörlésÉs nagyon jó így, hogy lehet tudni, hogy mikor lesz következő fejezet, és hogy akkorra van is. Kapsz te is ezért egy ajándékot: http://www.aimini.net/view/?fid=W7rwTuLPV27d34yZzNvC XD
Az egyetlen problémám a fejezettel a szokásos: olvastam volna még jó sokáig (de ez nem fika, hanem bók).