6.Fejezet - Crawl

Észre sem vettem, hogy ismét a kocsma előtti forgalmas utcában caplatok, annyira belemerültem a gondolataimba, hogy sikerült nekimennem valakinek…



Az ütközéstől megszédülve hátrébb bukdácsoltam, amint visszanyertem az egyensúlyomat már készültem is, hogy leteremtsem az előttem tornyosuló alakot. Mentségére szóljon, hogy a karom után kapott, de engem abban a helyzetben nem túlzottan érdekelt.
Puffogva leráztam magamról a még mindig szorító karját, majd felnéztem, egyenesen a szemébe.
Ő volt az, Gerry. Amint realizálódott bennem, hogy kivel nézek farkasszemet, azonnal elillant a dühöm. Noha úgy éreztem, lenne rá miért neheztelnem, de amikor abba a huncutul csillogó szempárba néztem elfelejtettem ki is vagyok, és hogy hasonló helyzetekben hogyan is viselkednék.




- Ne haragudj – mondta bocsánatkérő mosollyal az arcán.
- Semmi gond – mondtam és már indultam volna tovább, de sietve utánam szólt.
- Hozzád indultam.
- Mi? – torpantam meg meglepődve.
- Visszajöttem, és Tony mondta, hogy már elmentél. A pultnál megtaláltam a noteszedet… úgy tűnt fontos neked, ezért megkérdeztem Tonytól hol laksz, hogy elvihessem neked. – nyújtotta felém a bőr könyvecskét.
- Köszi – hebegtem, és szinte kitéptem azt az ujjai közül.




Mi van, ha valaki elolvasta? Megint veszélybe sodortam Mattiet, csak azért, mert nekem piálhatnékom volt. A gyomrom is görcsberándul, ha arra gondolok, mit tehetnének vele.
És ha egy belsős olvasta el, aki engem keres?
Nem, az nem lehet, akkor már rég nem itt álldogálnék. Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam, gyorsan elsüllyesztettem a könyvet a táskám mélyére, majd ismét elindultam hazafelé.




- Hé, jól vagy? – nyúlt a karom után Gerry aggódva.
- Igen – válaszoltam, és ismét elindultam.
- Hazakísérlek – jelentette ki, miközben átkarolta a derekamat.
- Egyedülis hazatalálok.
- Ugye nem hiszed, hogy ilyenkor csak úgy hagyni fogom, hogy egyedül kószálj?




Biztos, hogy van valami hátsószándéka. Az a valami pedig egyértelműen a szex.
De arra várhat, akármennyire is akarom, nem tehetem meg.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak a lépteim halk koppanását hallgattam. A cél a szemem előtt lebegett: hazajutni minél hamarabb, anélkül, hogy bármi történne kettőnk közt.




***



- Kössz, hogy feljöhettem – mondta Gerry, miközben alaposan vizslatni kezdte a lakásom minden egyes porcikáját.
- Szívesen – mondtam csöppet sem őszintén.



Mi a faszt gondoltam?! Hogy mondhattam igent??
Egyszerűen nem tudtam nemet mondani, rámnézett az ”ártatlan” kutyaszemeivel, és megkérdezte, nem e maradhatna nálam pár óráig… merthogy váltig állította, hogy nem akar visszamenni a házába, ahol ebben a momentumban is orgiáznak. Én meg hülye voltam, és hagytam, hogy feljöjjön és nyeregben érezhesse magát.