7.Fejezet - Makes Me Wonder...

Sziasztok!Nagyon szépen köszönöm az eddigi kommenteket / véleményeket.
Most, hogy újra itt a hűvös ősz sokkal nagyobb szükségünk van Shona és Gerry románcára, igaz? Nos megteszek mindent, hogy feldobjon titeket az unalmas, szürke napokon!
Továbbra is várom a véleményeteket, jó olvasást!




**Gerard szemszöge**




Az öreg fapadló fájdalmasan felnyögött Gerard ránehezedő súlyától. Alaposan végignézett mindent az aprócska lakáson, a szakadt tapétájú faltól egészen a sárgás színű ablakokig.
Nem értette a dolgot, egy ilyen nő, mint ez a Shona hogyan lakhat egy ilyen lepusztult lakásban?
Az biztos, hogy a teste meglenne hozzá, hogy kitröjön innen…
Erre csak egy lehet a válasz: több van e mögött az egész mögött és benne, mint gondolnánk.




- Szép lakás – törtem meg a percekig tartó csendet.
- Ez nem igaz, de köszi – vetette oda közömbösen.



Karjait szorosan összefonta a melle előtt, hátát végig a koszos falnak vetette. Szúrós szemeivel követte minden egyes apró rezdülésemet.
Olyan volt, mint egy tehetetlen kisállat, aki éppen farkasszemet néz a legnagyobb ellenségével.




- Szóval író vagy, vagy ilyesmi?
- Nem – felelte értetlenül – miből gondoltad?
- Hát, úgy láttam rendesen teleírtad a noteszed, és megtördelted a gerincét is…
- Te beleolvastál?! – kérdezte idegesen, fogadni mernék, hogy még levegőt sem vett addig, amíg nem válaszoltam.
- Nem, dehogy… csak láttam, hogy a pultnál lapozgattad… és az egész könyv tiszta kék volt – eresztettem meg egy békítő mosolyt.




Az arca meg sem rezdült, ugyanolyan kimért volt, mint előtte. Teljesen elzárkózott minden közeledésemtől, pedig ezuttal nem volt semmi hátsószándékom, pusztán a kíváncsiság vezérelt.
Felhivattam magam a lakásába, hátha ott majd megnyílik, vagy a lakásából kiderül ki is Ő valójában. Nem tehetek róla, mindig is vonzottak a gyönyörű titokzatos nők, mind közül Ő a legjobban. Ráadásul tabu, ezért még inkább érdekel.
A lakása alapján van titkolnivalója, nincs egy fénykép sem, még a szokásos női csecsebecsék is hiányoznak, semmi gyertya, semmi haszontalanság, semmi, ami egy kicsit is otthonosabbá tenné ezt a lyukat.





- Miért is vagy itt és kérdezősködsz? – kérdezte hirtelen, hangjából kicsengett a ridegség.
- Gondoltam barátok lehetnénk, Tony mondta, hogy nemrég költöztél ide, és hogy sokat vagy egyedül…
- Barátok… chh persze – mondta, miközben vonásai gúnyos mosolyra húzódtak – nincs szükségem…
- Figyelj, - vágtam hirtelen a szavába – sokat utazom, és nekem is szükségem van valakire, akivel komolyan beszélhetek, nem mennénk egymás agyára… és azt hiszem neked nagyon nagy szükséged van rám – mosolyodtam el ismét.
- Rád?? Nekem?? – hökkent meg – Ugyan mi szükségem lenne rád?
- Kinek ne lenne? – vigyorodtam el még jobban.
- Ha valakinek szüksége lenne rád, az valószínűleg a kis barátnőid egyike lenne, nem pedig Én.
- Kis barátnőim? Szerinted nekem kis barátnőim vannak? - kuncogtam
- .Gondolom most is van valaki.
- Mindig van valaki…

Egy kis ajándék :)

http://www.aimini.net/view/?fid=KcNVHJVlDWHhHtRuVmvo

6.Fejezet - Crawl

Észre sem vettem, hogy ismét a kocsma előtti forgalmas utcában caplatok, annyira belemerültem a gondolataimba, hogy sikerült nekimennem valakinek…



Az ütközéstől megszédülve hátrébb bukdácsoltam, amint visszanyertem az egyensúlyomat már készültem is, hogy leteremtsem az előttem tornyosuló alakot. Mentségére szóljon, hogy a karom után kapott, de engem abban a helyzetben nem túlzottan érdekelt.
Puffogva leráztam magamról a még mindig szorító karját, majd felnéztem, egyenesen a szemébe.
Ő volt az, Gerry. Amint realizálódott bennem, hogy kivel nézek farkasszemet, azonnal elillant a dühöm. Noha úgy éreztem, lenne rá miért neheztelnem, de amikor abba a huncutul csillogó szempárba néztem elfelejtettem ki is vagyok, és hogy hasonló helyzetekben hogyan is viselkednék.




- Ne haragudj – mondta bocsánatkérő mosollyal az arcán.
- Semmi gond – mondtam és már indultam volna tovább, de sietve utánam szólt.
- Hozzád indultam.
- Mi? – torpantam meg meglepődve.
- Visszajöttem, és Tony mondta, hogy már elmentél. A pultnál megtaláltam a noteszedet… úgy tűnt fontos neked, ezért megkérdeztem Tonytól hol laksz, hogy elvihessem neked. – nyújtotta felém a bőr könyvecskét.
- Köszi – hebegtem, és szinte kitéptem azt az ujjai közül.




Mi van, ha valaki elolvasta? Megint veszélybe sodortam Mattiet, csak azért, mert nekem piálhatnékom volt. A gyomrom is görcsberándul, ha arra gondolok, mit tehetnének vele.
És ha egy belsős olvasta el, aki engem keres?
Nem, az nem lehet, akkor már rég nem itt álldogálnék. Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam, gyorsan elsüllyesztettem a könyvet a táskám mélyére, majd ismét elindultam hazafelé.




- Hé, jól vagy? – nyúlt a karom után Gerry aggódva.
- Igen – válaszoltam, és ismét elindultam.
- Hazakísérlek – jelentette ki, miközben átkarolta a derekamat.
- Egyedülis hazatalálok.
- Ugye nem hiszed, hogy ilyenkor csak úgy hagyni fogom, hogy egyedül kószálj?




Biztos, hogy van valami hátsószándéka. Az a valami pedig egyértelműen a szex.
De arra várhat, akármennyire is akarom, nem tehetem meg.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak a lépteim halk koppanását hallgattam. A cél a szemem előtt lebegett: hazajutni minél hamarabb, anélkül, hogy bármi történne kettőnk közt.




***



- Kössz, hogy feljöhettem – mondta Gerry, miközben alaposan vizslatni kezdte a lakásom minden egyes porcikáját.
- Szívesen – mondtam csöppet sem őszintén.



Mi a faszt gondoltam?! Hogy mondhattam igent??
Egyszerűen nem tudtam nemet mondani, rámnézett az ”ártatlan” kutyaszemeivel, és megkérdezte, nem e maradhatna nálam pár óráig… merthogy váltig állította, hogy nem akar visszamenni a házába, ahol ebben a momentumban is orgiáznak. Én meg hülye voltam, és hagytam, hogy feljöjjön és nyeregben érezhesse magát.

5.Fejezet - Down In A Cold Dirty Well

Csípőt ringatva lépdeltem felé. A lámpák tompa fényében kirajzolódtak markáns vonásai, amik egy széles mosolyban el is tűntek, ahogy magabiztosan felém közeledett.
Szemeit végig az enyémbe fúrta, egészen egy röpke pillanatig, amíg megengedte magának, hogy jobban szemügyre vegyen.
Tekintete elkalandozott a szokványos területeken, majd a kezemben pihenő, félig üres üvegen állapodott meg. A köztünk lévő távolság rohamosan csökkent, míg csak egy karnyújtásnyira nem állt meg tőlem.




- Nem volt szép dolog otthagyni a lakásodban, bár reméltem, hogy még találkozunk kiscicám – mondta kaján mosollyal az arcán.




Az előbbieket meg sem hallva húztam közelebb a tarkójánál fogva, hogy aztán mohón ajkai után kapjak.
Pedig nem ártott volna alaposabban elgondolkodnom azon az egyetlen, ámde igencsak magáért beszélő mondatán…
Valahogy fel sem fogtam a tényt,hogy már találkoztam ezzel a férfivel, és valószínűleg akkor sem picsipacsiztunk, ráadásul több mint valószínű, hogy előle menekültem el a saját lakásomból a minap. Sikerült kapásból nem egy, hanem három szabályomat is megszegnem, ami eddig sosem fordult elő, mostanában viszont vészesen halmozom őket.
Ezek persze akkor eszembe sem jutottak, sokkal izgalmasabb elfoglaltságot találtam magamnak…
Még mindig régi-új ismerősömön csüngtem, a különbség csak az volt, hogy egy kis beugró felé kezdtem el húzni. Elég nyilvánvaló volt, mit is akarok, és az is, hogy Ő teljes mértékben benne volt. Hú, csak nem komplementerek vagyunk?!
Hátamat a hideg márványburkolathoz nyomva csókolt tovább, eközben a kezei sem tétlenkedtek, ujjaival végig szaladt az arccsontomtól egészen a combomig. Csókjai követelődzőbbek, érintései egyre mohóbbak lettek.




A combomról gondolkodás nélkül a cipzáromhoz nyúlt, sietve kigombolta a farmersortomat, majd benyúlt a fehér csipkés bugyimba. Ujjaival lágyan cirógatott, majd hirtelen belém hatolt. Ajkait közben a kulcscsontomra tapasztotta, lassan harapdálva elindult a fülem irányába. Száját a fülemhez tapasztva megszólalt.




- Ha most is olyan jó lesz, mint múltkor – lihegte - , akkor átadlak egy haveromnak.




Ez volt az a momentum, amikor ráébredtem mit is készülök megtenni, ismét. Nemcsak, hogy egy újabb szabályt sértek meg – ami a legfontosabb számomra, hiszen csak ezzel tudok létezni - , de ráadásul hagytam, hogy egy idióta köcsög játékszerként bánjon velem. Teljes erőmből ellöktem magamtól, és próbáltam a lehető leggyorsabban összeszedni magam. Felhúztam a cipzáram és megigazítottam a felsőmet, miközben annak a féregnek a pocskondiázását hallgattam az üres megállóban.
Mit sem törődve vele, átléptem a földön fekvő ” férfin” és hátra se nézve felrohantam a lépcsőn.
Magamból kiábrándulva fontam össze karjaimat a mellkasom előtt. Hogy lehettem ilyen közel hozzá?
Hogy hagyhattam, hogy veszélybe kerüljön Mattie és a közös jövőnk?




Mély levegőt vettem, majd kiráztam a fejemből a kusza gondolatokat. A legfontosabb, hogy ne veszítsem el magam, most nem kerülhetek padlóra.
Mattienek szüksége van rám, egy erős Shonara!
Elhatározva magam, megadtam Mattienek akire szüksége volt, kihúztam magam, még a lépteimben is hallani véltem a bennem felpezsdülő önbizalmat. Az irányt céltudatosan a lakásom felé vettem, közben azon lamentáltam, hogy talán ideje lenne visszafognom magam… de talán a költözés reálisabb lenne…Ha jobban belegondolok, minden Tony és a kis barátjának a hibája, minden akkor kuszálódott össze, amikor belépett az életembe.
Azért, mert nem kaphatom meg, még nem fogok megőrülni, nem fog nekem bekavarni egy ilyen kis izé.
Észre sem vettem, hogy ismét a kocsma előtti forgalmas utcában caplatok, annyira belemerültem a gondolataimba, hogy sikerült nekimennem valakinek.

A régi-új ismerős:

http://i52.tinypic.com/v4a1cg.jpg