Szemeit végig az enyémbe fúrta, egészen egy röpke pillanatig, amíg megengedte magának, hogy jobban szemügyre vegyen.
Tekintete elkalandozott a szokványos területeken, majd a kezemben pihenő, félig üres üvegen állapodott meg. A köztünk lévő távolság rohamosan csökkent, míg csak egy karnyújtásnyira nem állt meg tőlem.
- Nem volt szép dolog otthagyni a lakásodban, bár reméltem, hogy még találkozunk kiscicám – mondta kaján mosollyal az arcán.
Az előbbieket meg sem hallva húztam közelebb a tarkójánál fogva, hogy aztán mohón ajkai után kapjak.
Pedig nem ártott volna alaposabban elgondolkodnom azon az egyetlen, ámde igencsak magáért beszélő mondatán…
Valahogy fel sem fogtam a tényt,hogy már találkoztam ezzel a férfivel, és valószínűleg akkor sem picsipacsiztunk, ráadásul több mint valószínű, hogy előle menekültem el a saját lakásomból a minap. Sikerült kapásból nem egy, hanem három szabályomat is megszegnem, ami eddig sosem fordult elő, mostanában viszont vészesen halmozom őket.
Ezek persze akkor eszembe sem jutottak, sokkal izgalmasabb elfoglaltságot találtam magamnak…
Még mindig régi-új ismerősömön csüngtem, a különbség csak az volt, hogy egy kis beugró felé kezdtem el húzni. Elég nyilvánvaló volt, mit is akarok, és az is, hogy Ő teljes mértékben benne volt. Hú, csak nem komplementerek vagyunk?!
Hátamat a hideg márványburkolathoz nyomva csókolt tovább, eközben a kezei sem tétlenkedtek, ujjaival végig szaladt az arccsontomtól egészen a combomig. Csókjai követelődzőbbek, érintései egyre mohóbbak lettek.
A combomról gondolkodás nélkül a cipzáromhoz nyúlt, sietve kigombolta a farmersortomat, majd benyúlt a fehér csipkés bugyimba. Ujjaival lágyan cirógatott, majd hirtelen belém hatolt. Ajkait közben a kulcscsontomra tapasztotta, lassan harapdálva elindult a fülem irányába. Száját a fülemhez tapasztva megszólalt.
- Ha most is olyan jó lesz, mint múltkor – lihegte - , akkor átadlak egy haveromnak.
Ez volt az a momentum, amikor ráébredtem mit is készülök megtenni, ismét. Nemcsak, hogy egy újabb szabályt sértek meg – ami a legfontosabb számomra, hiszen csak ezzel tudok létezni - , de ráadásul hagytam, hogy egy idióta köcsög játékszerként bánjon velem. Teljes erőmből ellöktem magamtól, és próbáltam a lehető leggyorsabban összeszedni magam. Felhúztam a cipzáram és megigazítottam a felsőmet, miközben annak a féregnek a pocskondiázását hallgattam az üres megállóban.
Mit sem törődve vele, átléptem a földön fekvő ” férfin” és hátra se nézve felrohantam a lépcsőn.
Magamból kiábrándulva fontam össze karjaimat a mellkasom előtt. Hogy lehettem ilyen közel hozzá?
Hogy hagyhattam, hogy veszélybe kerüljön Mattie és a közös jövőnk?
Mély levegőt vettem, majd kiráztam a fejemből a kusza gondolatokat. A legfontosabb, hogy ne veszítsem el magam, most nem kerülhetek padlóra.
Mattienek szüksége van rám, egy erős Shonara!
Elhatározva magam, megadtam Mattienek akire szüksége volt, kihúztam magam, még a lépteimben is hallani véltem a bennem felpezsdülő önbizalmat. Az irányt céltudatosan a lakásom felé vettem, közben azon lamentáltam, hogy talán ideje lenne visszafognom magam… de talán a költözés reálisabb lenne…Ha jobban belegondolok, minden Tony és a kis barátjának a hibája, minden akkor kuszálódott össze, amikor belépett az életembe.
Azért, mert nem kaphatom meg, még nem fogok megőrülni, nem fog nekem bekavarni egy ilyen kis izé.
Észre sem vettem, hogy ismét a kocsma előtti forgalmas utcában caplatok, annyira belemerültem a gondolataimba, hogy sikerült nekimennem valakinek.
A régi-új ismerős:
Szia!
VálaszTörlésHú,már nagyon hiányzott a törid.Nagyon bírom Shonát, ráadásul már megint elpirultam...ez a metrós rész nagyon durva volt.
Mikor jön már Gerry képbe?? Nem bírok már sokáig várni, a mocskos Shona-Gerry akcióra! :P
Várom a kövit! húú,de messze van még a hétfő...nem hoznád hamarabb? *.*