1. Fejezet - Revelry

A nap kellemesen melengette bőrömet, de nem ez volt, ami felébresztett. A fürdőből kiszűrődő víz csobogása volt a tettes. A bökkenő csak az, hogy egyedül élek az aprócska lepukkant lakásomban.
Valószínűleg túl jól sikerült az esti kis kiruccanásom…
Ráadásul ez azt is jelenti, hogy megszegtem az egyik szabályomat, puhulsz Shona, puhulsz!
Felemeltem a testem köré csavarodott vékony lepedőt. Igen, már megint huncutkodtam az éjjel, csak tudnám kivel. Akárhogy is próbáltam visszaemlékezni, nem jutottam előbbre.
De mindegy is volt nekem, nem szándékoztam találkozni azzal a szerencsétlen flótással. Semmi értelme nem lenne, csak néznénk egymást tök bambán, de minek? Nem akarok tőle semmit, én soha, senkitől nem akarok semmit…
Őszinte leszek, nekem nincsenek kapcsolataim, mármint nincsenek barátaim, a pasik is csak a szexre kellenek. Családom sincs, persze valaha volt, de néhány éve már nem tartom velük a kapcsolatot a múltban történtek miatt. Nekem már csak Tony van, Ő a főnököm, rá mindig számíthatok. Nem akartam magamhoz közelebb engedni, de Ő nem hagyta magát, kitartóan ostromolt, így hát engedtem neki, de csak annyit látattam magamból, amennyi szükséges és nem sodrom Tony-t bajba.




Gyorsan kipattantam az ágyamból és sietve felkapkodtam az este szétdobált ruháimat. Kapkodva magamra ráncigáltam a fehérneműm és a szűk fekete ruhámat, majd botladozva felkaptam a magas sarkúmat, kulcsomat és a táskámat, aztán kirohantam a rozoga ajtómon.
Leszaladtam a lépcsőház koszos lépcsőin, de mielőtt kiléptem volna a szikrázó napsütötte utcára belebújtam a cipőmbe.
Egyenesen a kedvenc báromba indultam, ami két utcával feljebb volt a lakásomtól. Az utcákon a korai órák miatt csak kevesen tébláboltak, de ettől függetlenül ugyanúgy megnéztek, pedig itt Los Angelesben elég fura fazonokba botolhatsz…
A Brass Monkeys ajtaja nyikorogva tárult fel előttem, ahogy belöktem. A füstös kis kocsmában csak néhány részeg alak ücsörgött, a pult mögött álló lány látványosan végignézett rajtam. Új volt, nem csodálom, nem mindenki bírja ezt az életstílust, nem mellesleg a vendégek sem tisztelettudó, cuki kisfiúk.
Láttam a szemeiben, mit is gondol rólam, hogy egy átlagon felüli kurva vagyok, aki éppen most fejezte be a műszakját. Imádtam ezt a nézést, csak úgy legyezgették vele az egomat. Egyenesen a bárpult mellett elkanyarodó mosdóba mentem, a koszos tükörben alaposan megnéztem magam. Kócos hajam és elkenődött szemfestékemből egyértelműen kiolvasható volt, mivel töltöttem az éjszakát.
Beletúrtam a hajamba, majd egy ördögi mosolyt villantottam tükörképemnek, aki habozás nélkül viszonozta azt. Kilépve a mosdóból rögvest a bárpult egyik székében találtam magam, újdonsült ”barátnémtól” kértem egy pohár vodkát, persze szigorúan jég nélkül.
Miután gyorsan lehúztam azt visszaindultam a lakásomba. Reménykedtem, hogy vette a célzást, és nem találom majd magam szembe vele.
Talán még nem mondtam, de elég szigorú szabályok szerint élek.


1. Egy férfivel csak egyszer fekszem le.
2. Nem randizom.
3. Nem alszom együtt velük kamatyolás után.
4. Miután megkaptam tőlük, amit akartam igyekszem elkerülni őket.
5. Nem engedek közel magamhoz senkit.
6. Nem beszélek a családomról és a múltamról senkinek.
7. Nem élek sokáig egy helyen.
8. Nem feltünősködöm, láthatatlan maradok.
9. Mindig, mindent csak bérelek.
10. Bármit csinálok, mindig magabiztosan teszem azt!
11. Ha valaki feltűnik a múltamból, azonnal költözöm!
12. Semmi nyakharapdálás, kiszívás
13. Semmi szeretkezés.
14. Nem érzem magam rosszul, ha megbántom mások érzéseit.
15. Soha, senki nem vezetheti a kocsimat.
16. Nem beszélek az érzéseimről.
17. Nincs mobil!
18. Mindig meghozom a döntéseimet és ragaszkodom hozzájuk.
19. Nem fényképezkedem.
20. .Nem festem be a hajam.



A lépcsőkön felsiettem, az ajtómhoz érve óvatosan rátapasztottam a fülemet, ismeretlen ismerősöm után hallgatózva.
Halk matatást hallottam, csodás! Már megint egy idióta kapcsolatbuzi. Inkább örülnének, hogy nem kell magyarázkodniuk, hazudozniuk. Keféltek egyet egy dögös csajjal és ennyi, miért kell ezek után pattogniuk? Ki érti a férfiakat?
Ha egy nő többet akar tőlük elmenekülnek, de ha pusztán csak a szex miatt vagyunk velük rögtön feleségül vennének.
Mivel az a tökfej is közéjük tartozott ezért felballagtam a felettem lévő emeletre, és lerogytam az egyik lépcsőfokra. Pár perc múlva az ajtóm csapódására kaptam fel a fejem, megvártam, amíg a kapu becsapódik, csak azután merészkedtem vissza a lakásomba.




Alaposan szétnéztem, volt már, hogy egy mániákus lenyúlt tőlem ”szerelmünk zálogaként” egy-két dolgot…
Szerencsére ez a normálisabb fajtából volt, minden pont úgy volt, ahogy hagytam, kivétel az a kis fecnit, amit a hűtőmön hagyott. Szegénykém, mit hisz, hogy felhívom?
Vajon mire gondolhatott, miért léptem le?
Egy fáradt, lesajnáló nevetést hallattam, ledobáltam a cuccaimat és a zuhanyzómba vettem az irányt, hogy lemoshassam magamról az éjszaka nyomait.
Amikor rendbe szedtem magam a tenyérnyi konyhámba léptem, szó szerint léptem. Akkora volt az egész lakás, hogy öt lépéssel átszelhettem. Igazi luxuskéró, nemde?
Sajnos jobbra nem futja, bár ha összespórolnám azt a pénzt, amit a bárban kapok, akkor sem vennék jobbat. Ez így pont jó, elveszek a tömegben, az instabil ajtóm ellenére biztonságban érzem itt magam.
Rövid kis eszmefuttatásom után elkészítettem magamnak a szokásos porlevesemet, majd nyugovóra tértem, hogy pár óra múlva kipihenve dolgozni menjek.


Már megint azt álmodtam. Szaladtam felé, de mindig elestem.
Értem kiabált, de nem tudtam odamenni, olyan volt, mintha a padló magába szívna. Küzdöttem, kapálództam, de nem történt semmi. Végig néztem, ahogy az a rohadék megüti újra és újra, próbáltam ordibálni, hogy ne bántsa Őt, de nem jött ki hang a torkomból.
Élettelen testként hevertem ott, ámbár a szemeimből patakokban folytak a könnyek, ezzel elhomályosítva magam előtt mindent, legfőképpen Őt.
Zihálva, csurom vizesen ébredtem fel. Mikor lesz ezeknek vége?
Mély levegőt véve megtöröltem arcomat, majd órámra pillantva elkezdtem készülődni.
Egy újabb csodálatos műszak a bárban!




Felvettem kedvenc fekete farmeremet és egy fehér atlétát, felkaptam a fölről a táskámat és a kulcsaimat. Még az ajtóban felrángattam tornacsukámat, majd elindultam a már igencsak sötétedő éjszakába.
Talán még nem mondtam, de a bárt White Crown-nak hívják, a Delgado család tulajdona már töb generáció óta. Én vagyok az egyetlen kívülálló. Tony a vezető, nem mellesleg a csaposunk, Amy – Tony felesége – a szakács, már nem mintha egy kocsmában nagyon ennének az emberek…
És persze ott van még Aubrie, Tony és Amy lánya, igaz nem sokat van bent, most vették fel a UCLA-re, mindenki borzasztóan büszke rá. Davidről sem lehet elfelejtkezni, Ő a Delgado család fekete báránya, jelenleg sitten ül, kis taknyos, de kocsikat lopott, amit szép summáért el is passzolt, a gond csak ott volt, hogy egik ilyen piti kis ügynél egy olyan kocsit loptak ami tele volt anyaggal, óh, a csomagtartóba tuszkolt hulláról már majdnem elfelejtkeztem…
Ezek az átkozott kis részletek!
Szerencséje volt a srácnak, mivel kiskorú még, és bizonyítottam csak a kocsit lopta el ezért csak másfél évet kell leülnie.


A bárban még nem voltak sokan, még csak hét óra volt. Általában csak olyan fél kilenc körül indul be itt az élet.
Mint mindig, most sem győztem a vendégekhez kirohangálni, ha éppen nem azzal voltam elfoglalva, akkor az enyhén illuminált állapotban lévő férgeket ráztam le magamról. Mindig fogdostak, már hozzá szoktam, Ők jól érezték magukat Én pedig nem csak, hogy szép kis jattokat kaptam, de dőzsöltem az ingyen piákban és a mondanom sem kell mennyire komoly házassági ajánlatokban.
A műszakom hamar elszaladt, azon kaptam magam, hogy Tony éppen a részemet nyomja a kezembe, majd homlokon csókolva hazatessékel.
Fáradtan haza ballagtam, az ajtómmal ugyan ismét meggyült a bjom, folyton beszorul az a vacak.
Ledobáltam mindenem, majd egy szál fehérneműben a konyhámban termettem és kikaptam a hűtőmből egy üveg Jack Daniels-t. Kedvesen rámosolyogtam régi hűséges barátomra, majd újdonsült társaságommal az ágyamhoz mentem.
A puha ámbár kicsit dohos paplanom alól kezdtem szürcsölgetni az éltető nedűt, amíg az fejbe nem kólintott, és mély remélhetőleg békés álomba nem taszított.


Ha nem mondtam volna még, Shona vagyok. Shona Gordon, ez pedig az Én történetem.